A mi különböző gyerekeink

Az első lányuk inkább elméleti síkon mozog, igazi "gondolkodó". A legutóbbi nyári szünetben több tucat(!) könyvet olvasott el. Imádja a verseket (írni is). És érdekes módon a matek is az erőssége, több versenyen kimagasló eredményt ért már el. Igazi "szülők büszkesége", nála inkább a társasági életre, az egymás közötti kommunikációkra kell figyelni. Hajlamos álmodozóként elfelejtkezni másokról, a háttérbe vonulni. Ezért persze könnyen mellőzött lehet, ami miatt visszaütve rosszul érzi/érezheti magát. Az alsótagozatban ezért is érezte magát rosszul a régebbi osztálytársaival. Most a 8 osztályos gimnáziumban jobban megtalálta a társait és, mintha kicserélték volna, de azért figyelnünk kell nekünk is és neki is az említettekre.
A második lányunknál - mint írtam, az érzelem és néha az indulat is nagyon erős, és nehezen tud uralkodni olyankor magán. Máskor nagyon érzékeny az őt ért támadásokra, kritikákra, nehezen is dolgozza fel ezeket. Ilyenkor segítenünk kell, meghallgatni esetleg tanácsot adni. Az önbizalmát is folyamatosan erősíteni kell. Ennek az oka lehet a nővére teljesítménye, mert mindig csak "másodiknak" érzi magát, mert ő "csak" kitűnő tanuló, nem jár versenyekre, nem emelik ki az eredményeiért. Nála erősítenünk kell, hogy ő másban jó. Ő jól tud emberekkel kapcsolatot kialakítani, őt szeretik a legjobban az ismeretlen kisgyermekek is, ha másokkal találkozunk. Igazi gondoskodó típus. Nagyon szereti az állatokat, főleg a lovakat, de felismeri a számomra ismeretlen kutyafajtákat is.
A harmadik lányunk igazi "boszorkány", tele pozitív energiával. Mindenkit levesz a lábáról. Egyszerűen nem tudok rá haragudni (max. pár másodpercig), mert azonnal "megbabonáz". A többiekkel is hasonló a helyzet, de nem annyira, mint nála. /Talán ez is az egyik nagy pozitív hatása a lányoknak az apukájuk felé./ Nemrég kezdte az iskolát, nincs különösebb nehézsége azzal kapcsolatban, az osztálytársaival is jól megvan. Majd ezután derül ki, hogy mennyire megy neki, eddig élvezi és a tanárai is dícsérik...
A negyedik, a fiú. Ő még óvodás, és hiába a nagy család és a társaság, azért az ovi elején szükség volt egy kis bátorításra, de pár nap után megértette, hogy ott a helye. Bár látható volt, hogy nem szívesen marad ott, de nagyon ügyesen viselkedett és igyekezett beilleszkedni az új közösségbe, a vegyescsoportos oviba. Mivel ő az első (és egyetlen) fiunk, ezért olyan volt vele az elejétől, mintha első gyerekünk lenne... Ezt a témát a következőkben fejtenémi ki.

Minden gyerek más

Talán a legnehezebb az egyénre szabott nevelés. Mi, a feleségemmel folyamatosan és tudatosan igyekszünk odafigyelni arra, hogy mindegyik (mind a négy) gyerekünkte külön-külön figyeljük és próbáljuk egyénre szabni a nevelésüket.
Véleményem szerint sokszor ott siklanak el a dolgok, amikor az első gyerek után "kaptafa" készül és utána értetlenül állnak a szülők, ha a 2. 3. gyereknél az nem válik be. Jól megfigyelhető, hogy az egygyermekes szülők (de még a kétgyerekesek is) gyakran tapasztaltabbnak mutatják magukat gyerekkérdésekben, mint a nagycsaládosok. Itt is igaz az, hogy a tapasztalat bölcsebbé tesz...

Nálunk leegyszerűsítve úgy szoktam jellemezni a gyerekeimet, hogy az első lányunk az értelem, a második az érzelem, a harmadik az energia "mestere", a negyedik gyerekünk, a fiunk, akinél még nem egyértelmű talán ötvözi a három lány erősségét, de most inkább csak kihasználja őket...

Persze egy csomó hasonlóság van a gyerekeinknél. Mindegyikük nagyon ügyesen rajzol, jól ki tudják fejezni magukat a rajzokon keresztül. A leginkább a 2. lányunk fejlesztette ezt magas szintre, aki egyébként is a legérzelmesebb. A gyerekekről részeletesen a következőkben...