Karolinámmal közös egyetemre jártunk, ott ismerkedtünk meg. Gyorsan történtek a dolgok, nem volt nehéz közös nevezőket találnunk, bár a korábbi életünk nagyon másképpen indult: az ő élete egy vidéki, alföldi megyeszékhely 10 emeletes épületéhez kötődött, én az Északi-középhegység egy falujában nőttem fel. Bár ez a falu elég nyitott volt a külvilágra és az iskolai fúvószenekarral bejártuk az országot és az akkori (előző) rendszer nehézkes külföldi utazásai ellenére még "nyugatra" is eljutottunk. Azért mégis másképpen alakult a falusi fiú élete, mint a nagyobb városban felnövő, visszafogottan élő, szerény kislányé. Nekem egy hét évvel idősebb bátyám, neki egy 5 évvel fiatalabb húga van. Ő maradt ott gimnáziumban is, én az általános iskola után a falumból elkerültem a már akkor is poros, nyüzsgő Fővárosunkba. Ezek után vettek fel bennünket egy év eltéréssel az említett egészségügyi egyetemre, ahol a kollégiumban egymásra találtunk. És azóta töretlenül együtt húzzuk az igát most már 16 éve...
A diplomám után a mai életünk színterére egy nyugati megyeszékhelyhez kötöttük az életünket (mindkettőnk családi bázisától távol), mivel itt láttuk az esélyét annak, hogy az eltervezett életünket élhessük.
A feleségem egy évvel később végzett, és ő is jött így utánam.
Már a tanulmányunk végén tudtuk, hogy Karolina diplomája után minél hamarabb szeretnénk az első gyermekünket, így próbáltuk úgy időzíteni, hogy a diploma után már megszülethessen. Hát meg is született - 2 héttel a diplomája átvétele után. Ez óriási szerencse volt, ami még megismétlődött később háromszor(!), az eltervezett 2,5-3 évek eltelte után.
Azt hiszem, ezért a "pontosságért" hálásak lehetünk a sorsunknak, hiszen sokszor a gyermekvállalás már itt megbotlik, ha "nem akar jönni a baba". A mi példánk erősíti bennem a hitet, hogy akik igazán összeillenek, azoknak könnyen összejön... Ezzel persze lehet vitatkozni, de én biztosan szeretném ezt hinni...
Így alakultak tehát a dolgaink a gyermekekkel. Távoli ismerősök próbáltak érdeklődni, megmagyarázni a dolgot, hogy talán vallási ok miatt van ennyi gyerek - de kénytelenek voltak elfogadni, hogy igen, így is lehet élni, és nem is akár hogyan! Mert igen! Örülök és büszke vagyok, hogy ennek a hat tagú bandának a tagja lehetek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése